lesz a hétköznapi görcsbe lustult

éneknek rezegtető reménye
mikor ezek az ének a húsbolt
előtt zörgetik éhes edénye
iket miket fénymézmázzal kikent
az önépülő sörte ábrázat
a forma öltöztet nemet igent
nincs tartalom mi marná e mázat
hát hűthet-e hithűn fényfagyasztón
a mindenkori legvégső búcsú
ha az ahol melegét víjjogja
hogy mi ez a kültelki paraszt tón
ki besároz vagy besárgul mucho

holnap már tényleg sosem billogja

majd pont a szám talán a szám foglya
majd pont a szót talán a szót feni
majd pont ha sír talán ha sír nyögve
majd pont ha jó talán ha jószeri
vel pont akkor éppen akkor turul
az égbe pont függőn az égbe majd
csíkszembe zár semminek sem ürül
megtűr betűr majd pontnyi békejajt
még majd beszáguld lombok farvizén
miket akkor láthatna meg majd pont
mikor szűkszava épp tágrafüstölt
szemek majdpontján mint sápadt bidén
megülne megállna ahol majd pont
lesz a hétköznapi görcsbe lustult