Tanácstalan

A fák alatt szamár halad. Határtalan szakálla van, ma már szabad.

szerepről szerepre

szombat vége szakadt
függöny sejleti át
minden régi idő
tüsszentő porain
holnapom íme

fellázadtam a múlt
kortárs émelyein
áttört megvakitott
tóthmenyhérti fehér
sapka kibontva

rövided tömöröd
röviden tömören
poharam mlm
piramis tetején
kiabál a szegény
önerő savanyú
maradékon elél
szabadon jelesül
csak amíg belesül

őszülők

őszül bogarat boncol a napsugár
hanyatt az ablakok csöndje között
élethuzalocskák száradnak zizgő
súlytalanságukban megemelinti
a testet akár a messzi bejárat
csapódása hangtalan léghullám
vetődget szűk partjain ahogy egy
troli rázza meg s prüszköl a százéves

födém a

parketta hajlik és horpad alattuk
egyszemélyes kárpátgumimedencék
szinténpor nagyanyáink gördülnyedve
slacklining araszolnak a levessel
hogy mi volna hátra még előre
meg nem mondja míg nem fényhamu
bár az új tavasz már szóbeszédne
gondos alkony készülve a télre
hoz téglapárnát és a higiéne
végett elsöpörget minden ábrát
sarkig nyekkenő zsaluk közt issza be
magát a mindenség helyére a hűs
domestos

fénybenemesült létporok helyén
savkását talál a másnapi sugár
amíg létkereső rongyok felisszák
vegyük észre nem ugyanaz a lét
azt is mind

isa pur se homu tehát nem tudható
okkal-e a domestos is kiszellőzik
lassan és nem marad már semmi csak a
karfán megpihenő dolgos kézen az
ödéma

hősülők

ti tán voltatok már
lélekfény rakéták
felhőkarosszékből
lapátlók az ég tág
belsején perselyén
lecsengő lapátlók
fogasnál ténfergők
ahol sok kabát lóg
esőszag erőszak
betéve kabátba
zsebekbe kendőzve
begyűrve a nátha
amúgy meg egészség
uralja egészét
sebészi acéllal
kivenni a részét
a sok hős a bálban
nem érti bár ti tán
megintcsak kérdezem
voltatok már titán

törlendő

(parlando)

még szája szegletében
a cserf csomókba csillan
ki állva a sort sarat
betűzködi el képed
nehéz dió kemény kő
eképpendi dőlt modor
levél szemét ki olvas
italdiszkont magánya
nyitó zörög rutintank
madárszőke remény-e
int odafentről óva
és üdvözlőleg áve
míg szája szegletében
a cserf csomókba csillan