2016. március 16., szerda

meglepetten szervez még pár bulit
másnap reggel száraz állomásvég
a szájsarok reped holott hol itt
füstös indóházikabát másként
rommáérik alszik a szakadás
diszkrét öltések pironkodják szét
vasútszélen kuporog a hatás
finom sörényt zakatol a násznép
horgad és heged feszt és fesztelen
ha ezt elveti ebből ez terem
épp egy maréknyi karma ér be itt
kis kupacokat gyűjt az asztalon
életet az érveknek hasztalan
száznyolcanként pergeti érveit

2016. március 3., csütörtök

kintre bennt és bentre kínt vetít
összevissza szorított fogakkal
pontban gerinckor aztánmindenit
epidurál eldurrdül a vekker
hacsak majdnem szívbőli felcsendül
ahogy hangyányit körbeporozza
szikárnyi tekintetessé sandul
maga magát magozott csoroszlya
dadadadogva be a nyelv alá
sántít tehát halad hazafelé
még nem görget de már nem is gurít
és ha mégis csorba csontot talál
minden szöveget szövetet felél
meglepetten szervez még pár bulit