a

bő

víz

majd

kimos

minden

megbújó

szemport

kavarogna

hajszálnyi

csövességgé

mindszentség

bőrszereplőké

szőrberepülőké

szemszájingerel

számszeríjgerely

holdudvaraimban

poroltválatlan

éhvéredénység

félszegekkel

feszületett

zsírlovait

súlyzsoké

szempont

alapból

menten

kínos

majd

víz

is

ő

hangyakeser a nagy formicidiumkor

mert itt a hús a tej a vaj

helyett maradt a langy ganaj

mit nem szívott fel a talaj

bár meg is romlott még tavaly

ha ennél ne nagyon kavarj
ha nem zabálsz akkor szavalj
csúszva tombol a hangyajaj

ég a sok felhorzsolt hasalj

nincs se társ se nyugdíj se sarj

punk sincs csak központi taraj

segélykérést kőbe kaparj

mementónak savas kacaj

marad ha kipusztul a faj

ajjaj jajjaj jajjaj jajaj

n-terror 

(szereprosztó instantátum: subject, object and action in one)

marklarnak

ennek az n-nek
mind nekimennek
mind a sok n-ek
nincs oka n-nek
hinnie n-nek
késeket fennek
meg megjelennek
majd ölre mennek
futnia n-nek
nincs oka ennek
egyet lekennek
bármelyik n-nek
végülis n-ek
majd hazamennek 

élőjel - -

"Ms. Claridge, did Trent Boyett do this to you? 

[two beeps, so no] 

Yes yes. Take him away!"

a vágóhídi állatok rémült tekintete
identitássá menthető és biztos like-vadász
egy exkövér bohém energiavámpír-pete
ügyetlenségnek álcázott túlélő támadás

nadis kicsit meg jógi zen* homeopátiás
a prána mellé ruszwurm krémes eltekinthető
a napkorongot bézzsé lankító panaszkodás
szivacskodik körüle ki mindent önitató

világok ellen élni kell ahhoz meg enni jót
de nem diót allergizál egy új ödéma ni
a google diagnózis szerint kampec ennyi volt
se több fizu se több szabi a főnök démoni

a nagy tömegből egynyi hely mert ennyi jár azért
kikönyöklendő  -lincselendő hogyha van kilincs
ha nem marad utána más csak szottyra száradt rét
az önhibáján kívül áll mert önhibája sincs

bérkoldusok közt ismert bosszantó stratégia
őnála méltósággal átvérzett bús létalap
hittel tudással sérvig érlelt hipochondria
az élet oly szemét vele hogy mindent szétkalap

ki körbe faggyas életón tükörbe kiscsibe
közönség kell hogy fulladhasson torka meggymagján
a plusznak látszás életútját teljesíti be
ha két anód tetem keresztbe roskad egymagán

_____________________________________________

*apdét kyudo az ősi új most végre egyhegyű

lehet szerdánként egy teremben négytől félhatig

nem ad segélyt az önkormányzat rá mert egy tetű

vonatjegyért fizetgessen csak mert  máshol lakik?!?

Érzékek kis hodálya 

Rejtői

A hőségre valló tekintet
kihamvad tizenegytájban.
Szempilla-seprő maximum,
de a por is inkább szusszan.
Vérlemezkék torlódnak ki
kertbe. Nyugszék és sövényárny.
Csíkot húz a lomha postás.
Vádliján a visszérgyöngyök
lüktetése. Templomharang.
Taxiból felforrt wunderbaum-
és vetemedő műszerfal-
szag száll. Csikorog a homok.
Hát nyilall, váll recseg, rekesz-
izom sípol. Benzinfelhő
ül a kiszáradt nyelvgyökön.
Műbőr póráz töredezik
ajtó mellett fölakasztva.
Kimart hajlatok csíkjait
unottan keni a félkéz.
Déli krónika. Pörköltszag.
Jóllakótelep. Hány inger
tömi el még a légkondit?
Nincs mit kinyitni. Dől a lé.


weöri

este lesz
magától
mintha nem is akárhol
lenne jó
lenne hó
gyí te ráró hóhahó
nappalság
megúszva
nem perzsel már a csúszda
jó fiúk
jó csajok
felvillanó sörcsapok
zsonguló
ujjbegyek
alszanak már a legyek
este van
este van
nincs senki nyúgalomba
kecsesen
bólézgat
és cserfes vigalomba
merül a
társaság
kánikula marhaság
köszönjük
jól vagyunk
majd csak holnap lesz bajunk
ma már nem
szenvedünk
bokrok közé elmegyünk
csipogó
mobilok
érzek ahogy csak bírok


envoi

fényhomály, tangabőr
ízlufi, körbekör
illatbor, hanglikőr
még egy lájtos spanglikör

Az alanti kalandok hősei tekintet nélkül megtekinthetők*

Előhang

Géprizsiának két lakója
pont ugyanúgy nemérdekes.

Most mégis exponálódnak,

mert az olyan törökferis.

Beskatulyázni verspilotban
nem fizetődnék ki soha,

jöjjön a jellemrajz helyett a
gépi kalandok mű sora.

Függönyszélbe kapaszkodó

kellérdezsőség jelére

várva toporognak hosszan.

Gázlángon felejtett sodó,

buggyan a mérgük, hangjuk éle

nyikorgó deszkákon bosszan.

Végül kapnak fényt, teret, szót,

izgulva tépked perecsót

szinténajzott publikumék

java-borsa. Felgördülés,

megdöbbenés és légnemvét.

Beszpíkerelik a nevét

a két kamaraóriásnak.

Tapsvíz zúdul a csendparázsra,

és ködéből elősistereg,

s ingegyűrve hangra gyúl a

csettel-bottal repdeső

két vén operett-kisgyerek

- végre halljuk, hú de durva - :
Bitrezső és Csekkdezső.

*bármi határra való

szövegroml '86

kérjük álljon az ajtó elé

mert a vezető zavarja

a szabad kilátásban

Autós küldözés a sznob sturovó vonalon 

"Többé már nem tart alom
Számomra a forma egy"
(SÓTUA 4:22) 

megint a lantas vádértem
a lúdas is én majd háromszor
visszajúdás fiszvajúdás
agyarszámról keszegszavak
majorminor ébren durmol
svarcaufvejsz törj kannát
teás lemélyre kínjain pecsét
agyagozással törvénytelen
szép rekedés a legszokásbban
ki turha marabb kihamarad
mégiscsak egy nagynagy
kúrnak szemben szájbana
telepi ablakkos éjszaka
bevilágít ja
megint a vagyányos szűz
a práter az oszkár
ez a pap ír
tejben föltművel
fejbetölt fővel
ittas árkánykodások
tépős gyerek hején erek
dagad a rántás
kifut az edény
légybarátom mintavíz
elmenedzsel ház a ló
téglaváz a nyúlon túlnyúlón
merlin fölötte szék
körötte kenyere kabát
tárgyal a cserkút kétdekás
reggel íztől írtóz vírtóz
nincs vaj a tar tóztat
tóztotis megmaradis
rimekel már
megint az akácos őz
mézszájú kedvesét sikantós
fékek aftal puffok
félrerettentema kormány
egész életterem rámértem
egész életteren rámérten
visszacsattahogy a felni
föl kéne már
megint besült zughattyú
sír rá sort
huzatlan bovdentlen
félten gej félcsap fatál nyér
megint eljön egy kár értem 

Fű alatt 

a következő lépcső
szakadjon a légcső
az előző pedig
átfehéredik
így lesz belőle
ha a grundon: inkább under
ha minden egész: a gida lába
ha túrós, ízes: sosem gundel
egyszer élünk indiába
ösztöndíjjal fűgyűjteni
tárkány, sáfrány, izé az
az egyfejű, egynemű, szőke, szagtalan
nemzedék jő
tiszta möszjő
kávéházba szerkesztésileg beül
marcona törköly, de lélek ott legbelül
keserő gyomor, csípős kender
asztal mellől alkot és rendel
az egytál: magyar-kemény
a legény: sárkányfű-vetemény
receptje: a pontot
sose rakd ki pont ott
túl minden kalandon
kurzivá lokgalambom
kurzivá lokgalambom
kurzivá lock
(kaaajakra mint egy regény) 

kattan a kancsal piezoív

rapid látómezővé kaszál

semmit ahogy át magát szövi

az én iránytalan vattaszál

ünnepi jegyzet egy mestertől

Eléggé hosszú ideje annak, hogy a vers végén rímek vannak. Viszont annak is már hosszú ideje, hogy a vers végén rímek nincsenek. A költészet tehát ilyen is, meg olyan is, csermelypatak, de hönpöjgő folyam is. A kis cseppben jól benne van a parsprotótó, jól tudja ezt minden alkotó. Ami a szívét nyomja, az a száján távozik el az ihlet óráján. De azért van a költőnek foga, hogy legyen mivel összerágnia.

városszép

újabb nappal mögé bújtak

az ingyenégő csillagok

lopott kábelére várva

helyben morog a villamos

a fasorfal a házfalat

megszólítja sortüzet kér

szava füstje úgy letapad

mindigó a csekkfüzetnél

sóvirágot bont a járda

kátyút feslenek a bimbók

egy-egy kanál kátrányt várva

unalmukban tengelyt ringók

szállni rugdosott ikarosz

hajcsárja türhőn kinéz és

unottan bazmegol a rossz

gép közé szorult kinézis

kuplungtárcsák lepedéke

landol gázolajtócsában

ha a hullám elül végre

mocsoktükrén csak jóság van

v mogye 

inge szárát be se tűrve
minek írna verset ülve
idény szerint visít állva
belehány a vesetálba

röglatin kulturkör 

szólnak az istentársak ODASS ZEUSZ
sokattűrt leleményes fejte kerge tések
kicsinyítőképzik fogak közt a rések
a grízes nyálcsomót hogy oldalról beússz
mintegy a képbe mondjuk kora délután
oktávolított múltat fogadkozunk évközt
transzponálgat tűzcsévét nyárestén a jégtröszt
fél a múlttól félálmomban forogva félbután
nem lehet lépni a megteremtett körülményektől
jegyet vált de végignézni mintha látta volna
akarattalan utánat ül ki vágya hegyet tolna
szikkadt segg alatt konzumbóvli bőrülvény nettül
belevalóságok körül nem bír relevanciával
beszórt idődrazsékról leszopni a mázat
a bárgyú szisztembe beszokni gyalázat
a régen s tanács meg a bár tele franciával

she’s the air you breathe már ha lányganja
azért megvolt elsején a biztonságos tál lencse
nem hisszük de színe szőre elé járulunk
legalább otthon legalább ilyenkor hagyjál urunk
fogadj rá a csatát mégis dicsőn nyeri
ez csak ez az igazi addictionary
csak érne el egy szer csak lenne túl is szex
rómába úrvezet ez az út is így már bULIS SZESZ

a szótszórtak hevernek szerte ha a rendszeretet
elmondatja veled reggelente hogy a rendszer etet 

gö 

ki-ki más-más

a jó kis árnyék felborul

meg-megdobja a sorjás rámpafény

betűrt ingű odüsszeusz

parázsba szív a hold járkál szatén

kivágású platán fején

hamult üszög fatorzs már-már faszén

a lódeni tó partiján

kicsordul a sarok száján a tény

atomrácson pörkölődni

határmadár égi blődli

világvelő papol kárál had' én

     napsütötte                            szembe ötlik

 pástra csöppen                    karba hanyatlik

   olvad a hóvér                      orrba szivárog

  fénybe lobban                         eltapicskol

   hőbe pusztul                       nappapucsban

    jégmosolya                             létuszoda

csöröge

a benti vekker rázza meg
a bőrbódét kászálódni
a jelre jégeralsóban
hogy újra görbetapossa
a kerítés fénytorzsáit
fagyott betontakaróba
burkolt kiváltáska süpped
ahogy enged fel a gyárlé
álmos hullámokat zümmög
egy iljusin krémezüstje
négyfrémenként csillazégen
hideg ellen ablakrésben
ólomszagú sárga újság
összetekert most a jövő