majd pont a szám talán a szám foglya
majd pont a szót talán a szót feni
majd pont ha sír talán ha sír nyögve
majd pont ha jó talán ha jószeri
vel pont akkor éppen akkor turul
az égbe pont függőn az égbe majd
csíkszembe zár semminek sem ürül
megtűr betűr majd pontnyi békejajt
még majd beszáguld lombok farvizén
miket akkor láthatna meg majd pont
mikor szűkszava épp tágrafüstölt
szemek majdpontján mint sápadt bidén
megülne megállna ahol majd pont
lesz a hétköznapi görcsbe lustult
éneknek rezegtető reménye
mikor ezek az ének a húsbolt
előtt zörgetik éhes edénye
iket miket fénymézmázzal kikent
az önépülő sörte ábrázat
a forma öltöztet nemet igent
nincs tartalom mi marná e mázat
hát hűthet-e hithűn fényfagyasztón
a mindenkori legvégső búcsú
ha az ahol melegét víjjogja
hogy mi ez a kültelki paraszt tón
ki besároz vagy besárgul mucho
holnap már tényleg sosem billogja
ma is már csak néha gatja geti
összerándult félelmét kilógja
bille bille kibillenőskocsi
tegnap a buzgó zsúrpanoráma
még mánál is sűrűbb zselében állt
beszáradni kövülni továbbra
is csak a szétkarmolt fényíven át
tudhat súlyát mindig fejben tartva
nemfelborulni majd lenne marha
startup kézművessé még nem gozsdult
eléggé hogy egyhegyét pénzelje
s talán rossz felé menjen bár feljebb
inkább kétszívűn penget páros húrt
égutáni seregélykiáltás
minden egyes kettes mocsároskút
ahová csak elugrálhat lámpás
gyöngyöt pereg idős sárkányvendég
bajszát lelkes animált szél rázza
folyóként áradó rajzolt emlék
mindig újra újra bebiflázza
minden új nap egy új gyöngy új pikkely
gyöngyházfényű hagymahéjlevétel
bárki én bármikor most bárhol itt
nincs más eset az okéra klikkelj
egyből az angyal eljött és csépel
egymás ellen hangolja erhuit
kétszer kettőn bún-borong a császár
feszkót széthúz gorombát szétgurít
a kikezdhetetlen magra rászáll
vak mestereként tépi cibálja
kőtojásból születettnek látsszon
halhatatlanok pici hibája
visszapörget lebont lefejt átfon
hogy mégse tűnjön full ominóznak
micisapkás préták dominóznak
körben vidám szenevedés minden itt
amíg megjön fentről majd a nektár
kicsontozott lényegre projektál
kintre bennt és bentre kínt vetít
összevissza szorított fogakkal
pontban gerinckor aztánmindenit
epidurál eldurrdül a vekker
hacsak majdnem szívbőli felcsendül
ahogy hangyányit körbeporozza
szikárnyi tekintetessé sandul
maga magát magozott csoroszlya
dadadadogva be a nyelv alá
sántít tehát halad hazafelé
még nem görget de már nem is gurít
és ha mégis csorba csontot talál
minden szöveget szövetet felél
meglepetten szervez még pár bulit
másnap reggel száraz állomásvég
a szájsarok reped holott hol itt
füstös indóházikabát másként
rommáérik alszik a szakadás
diszkrét öltések pironkodják szét
vasútszélen kuporog a hatás
finom sörényt zakatol a násznép
horgad és heged feszt és fesztelen
ha ezt elveti ebből ez terem
épp egy maréknyi karma ér be itt
kis kupacokat gyűjt az asztalon
életet az érveknek hasztalan
száznyolcanként pergeti érveit
állatot az árváknak azt talán
számontartótisztújítás segít
lyukat beszélni éhes vasfalán
minden újabb húzás rozsdát perget
szűkszavú nyomatékkulcs a szívhez
cipelgeti a racsnihil terhet
visszmenetben lényegül a sávhoz
merrül a tér az idő mikordul
ha a föld fogsarkából kiferdül
ni mert a hős csorba a lágy konok
szekrényekből üvölti ki báját
puffogtatva génhiönhibáját
gurulnak szét a bársonypatronok
mederré szabódni áll a löszfal
többedik fecskék fészkelik homok
kripták rámpáját főutcahosszal
akinek nem megy állni tétováz
álmában zúz melósbusznyi haver
nincs mit tagadni rég nincs már ukáz
bandzsa megálljparancsa taccsraver
dőltükben is villám a bődület
egymilliólájknyi hátországuk
coelhózgat csöndesen magának
visszacsatol műfarkat műfület
míg műgolyónyi műtávolságok
eldurrani gödrökben megállnak
klónmártírok repeszhátizsákkal
kegyleltjei krémes jubabának
alápöffedeznek bárki szárnyal
külcsínyük se ráró se garnizán
szófútta külhonik törpejászol
min egy vén sójakocsi szolmizál
pedig el se ringana vagy százszor
kilincsre kulcsolt kulcsra kilincselt
tényjövőt peregnek messzi volnák
be nem következmények és okok
akarni a vannabí se nincsen
tótükör helyetti hol jég hol nád
finom haláluk decensen ropog
baj van mindig ezzel az idővel
nem marad jelen egyetlen dolog
csontokra tapadt kötött pulóver
muszáj a romlás puha szétesés
belóg a képbe átlagos napod
ellentételezni rég orrnehéz
mű soros vásárol mű holnapot
tudjákkik vagyunk ők még híg savó
non est valentin szerelemünnep
idők terek síkjukból kiállnak
vigéckedik vitál is víg tahó
zsöllyemorzsákba bele nem ülnek
hirtelen fala lesz a szobának
tányérsapka szélére halászott
betűtészta minden emlékvázlat
szétfőtt száruk hasuk kiad pár szót
beléjük pirul a szemlátomás
rögzítetlen álmúltakra irigy
száradt hajlatokon bezzeg-hommage
hajszálrepedt collateral image
sziszeg önvádakat dacból sérül
hősönködve látszataltruizál
kényszerőrének önkéntes foglya
szembemenni csak amíg megtérül
kinyitna bezárna benyit kizár
szavát ívbe ölelni vacogva
nehéz dió tör fölötte lándzsát
belébandzsul tenyérnyi szemboglya
önkiönti önfelvarrta ráncát
pávapalást zöldlila kiszárnyul
emelkedni mégis rest fűz ködbe
rőt reves posztszovjet posztkaszárnya
escherlépcsőként köröz döcögve
ladi nava rozsdáll az udvarán
hátha összeprésel néhány pixelt
ha ki nem rajzolódik ráfogja
képek híján lesz képe a hiány
vashittel készrerágni a gittet
majd pont a szám talán a szám fogja
átfűzni az egyenest rondóba
fűzni vagy áttördelni ropogva
ha nem lenne köddé párolódva
hétpontegyben susog a nyírdekor
olyanmintem harsan vaporizál
hosszas őzés után ének ahol
minden cika fermátára talál
ő én a kiművelt trollnép ő én
bullshit ligetében antik köde nyildos
szuperiorizálgat nyafogva
mielőtt még túlcsordul a bő lén
élőszónak alján túl drága a gyilkos
majd pont a szám talán a szám foglya
