utak fehérbe

kontrollveszteni sárgában

csak a kórházig onnan

mohamediátor szüfrazsett

csak maródik egyre gúnyább

saját színeit egyenként

kőmossa búbatik fehérig

pedig illatos hús pengő

meleg vágyhúr és megoldás

mindenét engedve összerakni

kijönne a szivárványgolyó

Most múlt

Időben szólok, jóidőben:
a mondat végéig eonok
tuszkolják egymást át a moston,
vibrálnak fáradt fénycsövek.

bétavasz verzió

hálás szívvel ütik kicsit még a pogányt.
kise gondolta volna hogy így megnő ekkorra
a szánhordozhatóság. a huzavonhatósági faktora
mindennek korrelál. ha nem, a gránitalkotányt
íratja át a mégisért.
megjárhatja még a szél
ha nem úgy fúj, ahogy a törppisált.
előbb a papné, aztán a növelde.
a pap már rég nem ő beszél,
kétmorásat tátog, aztán mégis ért:

a dolgok úgy tűnnek itt majdnem
beleléptünk egy olybába
a sejlésük is csacsin kacsint
költségtérük döndül az orrába
az istenatka népnek aki csak
piszkálódni kérdez aggód
pedig semmi dolga volna
ahogy lógalába lóga
keltében jártában
rtl látvány van
playmate-es borhűtő
nyerhetni pontgyűjtő
viszakacsosodik li és lyu
ódon öntörvénye düh és juh
és ha valaki londonban így 

szól: I am going magyarni
verejtékzsáknyi talmi vajmi 

áthúznak egy vállat egy vonással

több megint egy néma kétmorással

ahogy ott ezt mondom

ahogy itt azt rájövet

konklúzió csukott szemmel nem követ

roggyant csizmával nyitnak ablakot

az nem megy hogy kedves versem háttal áll
az olvasó meg majd jön és rádtalál
amíg a kéz kinyit bezár csapot papot.

Tanfolyam

Látod, te is a folyóba merülsz egyszer, pont olyan vagy, mint a többi vegyszer. És hiába áll rosszul a pikkely, nincs más eset, az okéra klikkelj, mert visszahúz, ha húzod a szádat. Elázol, mégis a torkod kiszárad, a szemüveg alatt hámlik az orrod, ne aludj el, még nem vagy kiforrott. Túl azon, amit megadott már, ott van a tűz és ott van a nyár, és ha bárki kéri, nem adod el: szombat estére nagyhal leszel. 
A szabadidő legyen az első – és hozzá persze a szabadidőfelső – , a munka megvár, el nem szalad, égjen addig csak mások keze alatt. A mikuláscsokik is kifehérednek. Amit ma találsz, azt azonnal edd meg. A hálójába sződd be a pókot, úgyse kapsz tőle már ennél több csókot túl azon, ami leszakadt már. Ott van a szűz, és ott van a nyár, és ha bárki kéri, nem adod fel: vasárnap estére nagyhal leszel. 
Túl azokon, akik megvoltak már, még nagyon sok van, és mindegyik rád vár. Ha bárki kérdi, te sosem adod fel: minden estére nagyhal leszel. 
Hát értsd meg, ahol van kentaur, ott mindig van mellé egy kennottaur, és minden sötét néha fehér. Nem kell úsznod, ha a lábad leér, de akár úszol, akár taposol - akár hegyes vagy akár lapos orr - mindig van nap, és mindig van folyó. Aki tud úszni, annak mindig dejó.

évjáratok

szipus
katus
rajz
ő

Callusképződés

labumm, és akkor mi van?!

Ezt idd meg, csupa kalcium.
Ezt járd ki, csupa okosság.
Ezt váltsd át, csupa gótbetű.
Ezt nyírd le, csupa absztrahák.
Ezt küldd szét, csupa téridom.
Ezt vedd be, csupa téridő.
Ezt kapd ki, csupa akciós.
Ezt hagyd ki, csupa rémítő.
Ezt lődd be, csupa gólkirály.
Ezt hagyd el, csupacs élcsapat.
Ezt szúrd be, csupa bőrkanül.
Ezt add le, csupa vércsoport.
Ezt írd le, csupa kiskapu.
Ezt üsd be, csupa captcha, pin.
Ezt szórd szét, csupa írmagok.
Ezt húzd ki, csupa kancsal rím.
Ezt üsd le, csupa lúzerarc.
Ezt üsd fel, csupa hígítás.
Ezt vedd le, csupaszok leszünk.
Ezt éld át, csupa égi más.
Ezt tépd szét, csupa függelem.
Ezt rúgd fel, csupa műdelej.
Ezt írd fel, csupa nem felejt.
Ezt tépd le, csupa nefelejcs.
Ezt mondd fel, csupa drágaság.
Ezt oszd be, csupa spórolat.
Ezt húzd ki, csupa villanás.
Ezt húzd át, csupa gondolat.
Ezt húzd fel, csupa testspirál.
Ezt húzd le, csupa gyógyszerek.
Ezt fújd ki, csupa páragőz.
Ezt írd meg, csupa csont marad.

Rakétán

Az udvar legsarkában       áll a piros rakéta,
arasznyi vastányérba       keskenyül a tetején.
Ha felmászok, el se fér       rajtam kívül senki más.
Lentmaradt mindennapok       vékony héjnak látszanak,
mintha egy akvárium       gipszkőszikla díszlete.
Közvetlenül alattam       három vadló vágtat el:
elkopott traktorgumik       félig a földbe ásva.
Fehér rozsdás kertkapu       sosem volt még nyitva tán,
arrébb a homokozók,       palatetős esőház,
betonszélű medence,       egyszer el is estem ott.
Kerek, hűvös késlapot       nyomtak a homlokomra, 
ahol púp nőtt, s helyettem       leszidtak egy rossz fiút.
Tujákon túl kék beton       épület. Bent párolog
a falakból szüntelen       a bőrös tejeskávé.
Magába zárt tanvilág       zizeg, dohog, működik,
habár van benne jelem,       hiánytalan nélkülem.

DInak

perszonetta


Indóház lábtörlőjén kiberhullám-agyú strázsa
méri halmazokká márványba tört kánoánját.
Kelevénye magában elYeogogoedamozgatja
tüsi jámborsor legyintette aziskoláját.

Látod, idebibéz szellemet, hozzá húsosbatyukká
gőzölt lágy taréj dukál. Pottyan a sármalaszból
ihajkodó kintornaspiráns. Kigyérül szamojéd
láttamozók iromba tenyerén a műcirom.

Feltép-e? Fáj? Keltté szomorod mind e hűs hodály,
válttá, zsörtté, recsegő faszánkóvá. Fonákján
élőhurkák röcögnek előre a végtelenbeni

nagy találkozásra. Mustra, ministre. Levesbeköp
és koccadtan kiszületik villadegradából,
mint walking eltűnt belsejében szitáló kabóca.

bánkabb-e

központilag megrendüeletlenül

mit számít az kivándorol

sokszáz kibucnyi ész

ha ittmarad mert mást se tud

a büszke bús penész

az ember szív és úgy bolyong

hitelből eldarált

plakát alatt haverteszét

itt helyből eldorád

a főfarok főszájba illik 

főuroborosz

harapni rest csak szopja szét

magát unortodox

röhögni rajta nem lehet

mert irreá pofoz

míg nem repeszti szét az arcba

gyűlt ondóbotox

hazám hazám a mindenit

e fülkeforradás pályán kívül repít

aranyszabály tudd hogy amíg

hagyod habonyni fog gennytől áradón

közgépesett országimázs

egy kupacba hord mindent orbánomázs

azám birtok hazát bitor

bánkabb-e a kínálatod

vigyázz hamar kitör

Bioweekend 

                    Jeszenyin a kulcsosházban 

Kékesfekete bársony varjak 
kémények füstcsíkján hasalnak, 
a felhők is mind drótra fűzve 
oszlanak a tűztelen tűzbe. 

Mohaszőnyeg a háztetőkön. 
Fényképbe fagytak a mezőkön 
orrukkal fagyot túró őzek. 
Vasreszelék a bomló tőzeg. 

Halott magvakon ül a szántás. 
Unottan fekszik a kiáltás. 
Ma sem érkezik meg a vendég. 
Nincs még mindjárt és nincs már nemrég.

cseppeg idétlen
mind ki hiábba
s többre szigonyna
léttarifát
mintha nyirokba
lógna a lába
frajdi kacajjaj
abba bizon
összesen ölni
öszesöpörni
őszes e masni
múltkori most*


*bármi fodros 
vhs-t is túr elő jobbsarokban
villódzik a tour élő eminens tan
ulóként a túlerő jelentkezik
győztes nincs csak túlélő bármi fodros

külreál

jólesik. sokmáshogy kezdődhetne 

vers. zúgjon csak tapló fikázás

ahogy kibontja már sokszor gombóccá

gyűrt rezdüléseit. szemetéből

túrja ki amit nemrég átcsócsáltan

odadobni kellett. köpül kövül

kövesedik és újra. vannak csikkszagú

kukacsendek és ünneplő dohok.

vannak mert néha épp nem. akkor

a másik vanása van éppen. a nincs

meg sosincs mert olyan nincs hogy

köszörül torkot csorbát élet

fogad újra és meg soha többet addict

szöszöl kasul szíjasodik

parázsroszog jégkásaroskad de addig

mehet csak amin túl akarna. nem mintha

jutna csak tudna. ennyi a ballépő

és most akarommondani

belreál.