A politikai korrektség gödeli kérdései 

Volt két ember. Egyikük
az udvar felől lakott.
A másik a postástól
titkos csomagot kapott.
Szerelmes volt a postás
ebbe a másodikba,
küldött neki egy skodát
instautóvá porítva.
Felöntötte két deci
szobahőmérsékletű
vízzel a tálba szórt port:
(Nem volt puha székletű
- vagy egyszerűbben fosós -
ez a második ember.
Vakmerő volt és okos.)
Jó nagy tálba öntötte,
meg is lett a skodája.
Az udvari bámulta,
nahát, csodák csodája.
Féltékeny lett rá nagyon,
irigyelte a csodást,
szívlapáttal lezúzta
az udvari a skodást.

a nagy gráf összes élét bejárni
úgy hogy az ember nem algoritmus
útmutatásért hazaszalajtó
könnyedén nyíló balsafa-ajtó
trinity asszony vérgörkorit mos
ha cél nincsen az út lehet bármi

szmájli

metaverset eresztesz
metametabőlére
szuicid disznófalka
sajátmaga böllére
télre érik meg a hús
fehér havon szebb a vér
biztonságos a város
de menjünk messzebb azér
kibasznak és behányunk
bebaszik még néhányunk
nem steril a halálunk
rozsdafény a kaszánkon
van az mikor a szavak
kiszaladnak a szánkón

addig verjük a fejünk
míg tényleg faszok leszünk
becsillan a habsisak
valahogy az az érzésem, hogy a nekem tetsző csajok mind olyan hogyismondjam... hapsisak. 

3d

reggel van és ez örömmel tölt el

egy kis időt általában

meredekvörös árnyéktetőkkel

beteljesült udvarában

ilyenkor még másnaposan pulzál

a legkészenfekvőbb fény is

persze előző este a pultnál

működött a mosolyfétis

tétova óda s visszája brutál

szilánkjaira szétpakol

instant világok közt átvirtuál*

csúnya menjország szép pokol

godnatt snälla pojke! sms-ben

késett így ébreszt nem altat

pest már nyüzsög de buda még resten

(pesti száj)vízben mos farkat

foggal lecsavart műanyagkupak

kerül a rossz ágyláb alá

fölé ágy kéne vagy keresztutak

mentén lerakott jótaná

csilleg a tükör előtt már a tér

csípőre cseszi az eszét

túl sok órát nem de egy párat ér

ejakulálgatni szerteszét

olvas és ír magja is marad még

szórni ahol egy gömbcsikló

egy izmos nyelv és egy kis darab jég

összecsusszan a csönddiszkó

nyálsíkos vagy kokszcsíkos parkettjén

itt tán megint teret lép át

s hirtelen a dájningrúm kárpetjén

meg(d)ugatja a cselédlányt

műveltetni ez úri passzió

de el kéne már dönteni

hogy azért vagy érző lény mert az jó

vagy mert a jó örömteli

máskor nosztalgikus hangulatban

beköszönget bor sör mester

vagy ha épp dallaszos arculat van

viszkiverseny teljes testtel

tűzoltók víg kara a karaván

félemelet és reszketés

azért nő még para a parafán

ha már három hofmann kevés

egyre többször unja az egész szart

előbb mindig a lejátszót

things always seem to end before they start

kedves lou reed szólj egy zárszót

___________________________________

*meg át-

Kusza gyökerek

          a felveszem a tv-junky-s kabátom dallamára

Kiskorú vagyok,
a zsaruk bekaphatják.

Egyszerűen csak leírta,
hogy milyennek  lát.
Persze ha ilyennek lát is,
nem illik kimondani.

De ha idősebb lesz,
majd tudni fogja.

Nem vagyok zsaru,
a kiskorúak kaphatják be.

Ha ráírom, hogy elromlott,
ki dob bele pénzt?

útban útfélben

majd szólok ha jó te csak

mégúgy csináld még így

tervszerű művér kecsap

ömlik mindig végig

arcaidon táncolok

félháromtól négyig

soha többé már hacsak

körbeszárnnyal szobában

megmaródsz ketyós vacak

porokkal mindig tovább van

fű helyett is csak fával

széllel béllel beházal

valami jó családba

nem valami jó csa

jokkal rosszakkal többször

leterített ócska

szétzúzott agyú porszem

barátom majd szólsz ha

jó ők csak mégúgy még így

ne légy nagyon irigy

csak néha olyan furcsa

ahogy sajnál becsap

ajtó vagy fejtől térdig

táncolj bokából te csak

utóbb majd beérik

rohadt gyümölcs csusszan

öleidbe a fáról

mindig többet és hosszan

nagyvárosba tanyáról

széllel szabotálod a

fényes merev csöndet

rohangálj ide-oda

mindig máshol csönget

és ha közel jön szegény

cirmó látod hogy tehén

bár semmi sincs a helyén

és nem is nagyon enyhül

azért az nagyon kemény

töketlen tökegyedül

ni a világ tetején

Elő-elő

Elő-előciklik a hold.

Következménygomolyokon

hét hete fényátjárót vág.

Ami mozog, van iránya.

Silány kévékbe akasztva

minden szerzemény marad, csak

ami sose lett, mehet át

szabadon. Vissza és tovább.

Világcsészékbe kirakva,

beáztatott életvattán

két kicsi tudatbab ázik.

Poggyászt növeszteni jöttek?

Vagy régebbi fénypagodák 

legfelső emeleteit

építik és takarítják

önmaguktól ragyogóra?

még bízni a nehéz bútorokban

felszakadni mintegy húsz torokban

átsuhanó csengőcskéket inni

nem megunni mindet továbbvinni

áthúzni a plédet kondenzcsíkot

pont ez viszket itt és pont az csíp ott

megszagolni futtában minden lányt

lanovkából szórni a kiáltványt

lepaktálni olajszagú ingben

aztán hörghurutot kapni ingyen

védelmi pénzt szedni a felhőktől

nem zavarni amíg odapörköl

gézcsíkokat szemetesbe köpni

őt várva a rácban sündörögni

megszakadni mint a tévéadás

kisebb lenni mint a féktapadás

mindig újból elkezdődni mint a

minta minta minta minta minta

Elmúlt szemeken,
fényehulló tavaszon
örök átnéző.

erdőrondó

a tojásfestő bárha preciőz

a rántottára hímet vonni restell

meglatolgatja sámfás sanszait

hol létélménnyé csíkosul az essel

még gömbvillámot szórnak édesen

a mérhetetlen sokak meg a kevés

még hámozgatja bőrszár humuszát

a borsó csicser és reng e tegezés

kibatikolt szalonforradalmak
pirkadnak emeltdíjas szívsortüzet
az illegetés kiszámolt pálya
vágyösszeíró ujjbegyfaggyas füzet
a legszentebb mennyei pojézis
börtönunalom tétnélküli skicce
miből kihátrált ihlet és isten

és a sohavégetnemérés blicce

múlttá vaporizál az ivarszag

a csalfasor még az is aki flessel

a mohástestű fán a geci őz

a vágottszájú hím betonnyi testtel