géprizs – rice of the machines

Az alanti kalandok hősei tekintet nélkül megtekinthetők*

Előhang

Géprizsiának két lakója
pont ugyanúgy nemérdekes.

Most mégis exponálódnak,

mert az olyan törökferis.

Beskatulyázni verspilotban
nem fizetődnék ki soha,

jöjjön a jellemrajz helyett a
gépi kalandok mű sora.

Függönyszélbe kapaszkodó

kellérdezsőség jelére

várva toporognak hosszan.

Gázlángon felejtett sodó,

buggyan a mérgük, hangjuk éle

nyikorgó deszkákon bosszan.

Végül kapnak fényt, teret, szót,

izgulva tépked perecsót

szinténajzott publikumék

java-borsa. Felgördülés,

megdöbbenés és légnemvét.

Beszpíkerelik a nevét

a két kamaraóriásnak.

Tapsvíz zúdul a csendparázsra,

és ködéből elősistereg,

s ingegyűrve hangra gyúl a

csettel-bottal repdeső

két vén operett-kisgyerek

- végre halljuk, hú de durva - :
Bitrezső és Csekkdezső.

*bármi határra való