Rakétán
Az udvar legsarkában áll a piros rakéta,
arasznyi vastányérba keskenyül a tetején.
Ha felmászok, el se fér rajtam kívül senki más.
Lentmaradt mindennapok vékony héjnak látszanak,
mintha egy akvárium gipszkőszikla díszlete.
Közvetlenül alattam három vadló vágtat el:
elkopott traktorgumik félig a földbe ásva.
Fehér rozsdás kertkapu sosem volt még nyitva tán,
arrébb a homokozók, palatetős esőház,
betonszélű medence, egyszer el is estem ott.
Kerek, hűvös késlapot nyomtak a homlokomra,
ahol púp nőtt, s helyettem leszidtak egy rossz fiút.
Tujákon túl kék beton épület. Bent párolog
a falakból szüntelen a bőrös tejeskávé.
Magába zárt tanvilág zizeg, dohog, működik,
habár van benne jelem, hiánytalan nélkülem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése