érintetlen hómezőn
átmenet

These words were
Picked by pros
Others grew
On their own
What is the
Difference I
I don't know

céduláim a felhőben

 az életem
alulról olvasom
bejegyzés-lerakódás

így nincs helye
se lehetősége
a visszalapozásnak

balról jobbra
szelíd kényszer helyett
irányított szabadság

[gépház beszól]

... itt hamarosan következik...

Tanácstalan

A fák alatt szamár halad. Határtalan szakálla van, ma már szabad.

szerepről szerepre

szombat vége szakadt
függöny sejleti át
minden régi idő
tüsszentő porain
holnapom íme

fellázadtam a múlt
kortárs émelyein
áttört megvakitott
tóthmenyhérti fehér
sapka kibontva

rövided tömöröd
röviden tömören
poharam mlm
piramis tetején
kiabál a szegény
önerő savanyú
maradékon elél
szabadon jelesül
csak amíg belesül

őszülők

őszül bogarat boncol a napsugár
hanyatt az ablakok csöndje között
élethuzalocskák száradnak zizgő
súlytalanságukban megemelinti
a testet akár a messzi bejárat
csapódása hangtalan léghullám
vetődget szűk partjain ahogy egy
troli rázza meg s prüszköl a százéves

födém a

parketta hajlik és horpad alattuk
egyszemélyes kárpátgumimedencék
szinténpor nagyanyáink gördülnyedve
slacklining araszolnak a levessel
hogy mi volna hátra még előre
meg nem mondja míg nem fényhamu
bár az új tavasz már szóbeszédne
gondos alkony készülve a télre
hoz téglapárnát és a higiéne
végett elsöpörget minden ábrát
sarkig nyekkenő zsaluk közt issza be
magát a mindenség helyére a hűs
domestos

fénybenemesült létporok helyén
savkását talál a másnapi sugár
amíg létkereső rongyok felisszák
vegyük észre nem ugyanaz a lét
azt is mind

isa pur se homu tehát nem tudható
okkal-e a domestos is kiszellőzik
lassan és nem marad már semmi csak a
karfán megpihenő dolgos kézen az
ödéma

hősülők

ti tán voltatok már
lélekfény rakéták
felhőkarosszékből
lapátlók az ég tág
belsején perselyén
lecsengő lapátlók
fogasnál ténfergők
ahol sok kabát lóg
esőszag erőszak
betéve kabátba
zsebekbe kendőzve
begyűrve a nátha
amúgy meg egészség
uralja egészét
sebészi acéllal
kivenni a részét
a sok hős a bálban
nem érti bár ti tán
megintcsak kérdezem
voltatok már titán

törlendő

(parlando)

még szája szegletében
a cserf csomókba csillan
ki állva a sort sarat
betűzködi el képed
nehéz dió kemény kő
eképpendi dőlt modor
levél szemét ki olvas
italdiszkont magánya
nyitó zörög rutintank
madárszőke remény-e
int odafentről óva
és üdvözlőleg áve
míg szája szegletében
a cserf csomókba csillan

majd pont a szám talán a szám foglya
lesz a hétköznapi görcsbe lustult
holnap már tényleg sosem billogja
inkább kétszívűn penget páros húrt
egymás ellen hangolja erhuit
kintre bennt és bentre kínt vetít
meglepetten szervez még pár bulit
száznyolcanként pergeti érveit
gurulnak szét a bársonypatronok
eldurrani gödrökben megállnak
finom haláluk decensen ropog
hirtelen fala lesz a szobának
szavát ívbe ölelni vacogva
majd pont a szám talán a szám fogja

majd pont a szám talán a szám foglya
majd pont a szót talán a szót feni
majd pont ha sír talán ha sír nyögve
majd pont ha jó talán ha jószeri
vel pont akkor éppen akkor turul
az égbe pont függőn az égbe majd
csíkszembe zár semminek sem ürül
megtűr betűr majd pontnyi békejajt
még majd beszáguld lombok farvizén
miket akkor láthatna meg majd pont
mikor szűkszava épp tágrafüstölt
szemek majdpontján mint sápadt bidén
megülne megállna ahol majd pont
lesz a hétköznapi görcsbe lustult
éneknek rezegtető reménye
mikor ezek az ének a húsbolt
előtt zörgetik éhes edénye
iket miket fénymézmázzal kikent
az önépülő sörte ábrázat
a forma öltöztet nemet igent
nincs tartalom mi marná e mázat
hát hűthet-e hithűn fényfagyasztón
a mindenkori legvégső búcsú
ha az ahol melegét víjjogja
hogy mi ez a kültelki paraszt tón
ki besároz vagy besárgul mucho

holnap már tényleg sosem billogja

ma is már csak néha gatja geti
összerándult félelmét kilógja
bille bille kibillenőskocsi
tegnap a buzgó zsúrpanoráma
még mánál is sűrűbb zselében állt
beszáradni kövülni továbbra
is csak a szétkarmolt fényíven át
tudhat súlyát mindig fejben tartva
nemfelborulni majd lenne marha
startup kézművessé még nem gozsdult
eléggé hogy egyhegyét pénzelje
s talán rossz felé menjen bár feljebb
inkább kétszívűn penget páros húrt

égutáni seregélykiáltás
minden egyes kettes mocsároskút
ahová csak elugrálhat lámpás
gyöngyöt pereg idős sárkányvendég
bajszát lelkes animált szél rázza
folyóként áradó rajzolt emlék
mindig újra újra bebiflázza
minden új nap egy új gyöngy új pikkely
gyöngyházfényű hagymahéjlevétel
bárki én bármikor most bárhol itt
nincs más eset az okéra klikkelj
egyből az angyal eljött és csépel
egymás ellen hangolja erhuit

kétszer kettőn bún-borong a császár
feszkót széthúz gorombát szétgurít
a kikezdhetetlen magra rászáll
vak mestereként tépi cibálja
kőtojásból születettnek látsszon
halhatatlanok pici hibája
visszapörget lebont lefejt átfon
hogy mégse tűnjön full ominóznak
micisapkás préták dominóznak
körben vidám szenevedés minden itt
amíg megjön fentről majd a nektár
kicsontozott lényegre projektál
kintre bennt és bentre kínt vetít

összevissza szorított fogakkal
pontban gerinckor aztánmindenit
epidurál eldurrdül a vekker
hacsak majdnem szívbőli felcsendül
ahogy hangyányit körbeporozza
szikárnyi tekintetessé sandul
maga magát magozott csoroszlya
dadadadogva be a nyelv alá
sántít tehát halad hazafelé
még nem görget de már nem is gurít
és ha mégis csorba csontot talál
minden szöveget szövetet felél
meglepetten szervez még pár bulit

másnap reggel száraz állomásvég
a szájsarok reped holott hol itt
füstös indóházikabát másként
rommáérik alszik a szakadás
diszkrét öltések pironkodják szét
vasútszélen kuporog a hatás
finom sörényt zakatol a násznép
horgad és heged feszt és fesztelen
ha ezt elveti ebből ez terem
épp egy maréknyi karma ér be itt
kis kupacokat gyűjt az asztalon
életet az érveknek hasztalan
száznyolcanként pergeti érveit

állatot az árváknak azt talán
számontartótisztújítás segít
lyukat beszélni éhes vasfalán
minden újabb húzás rozsdát perget
szűkszavú nyomatékkulcs a szívhez
cipelgeti a racsnihil terhet
visszmenetben lényegül a sávhoz
merrül a tér az idő mikordul
ha a föld fogsarkából kiferdül
ni mert a hős csorba a lágy konok
szekrényekből üvölti ki báját
puffogtatva génhiönhibáját
gurulnak szét a bársonypatronok

mederré szabódni áll a löszfal
többedik fecskék fészkelik homok
kripták rámpáját főutcahosszal
akinek nem megy állni tétováz
álmában zúz melósbusznyi haver
nincs mit tagadni rég nincs már ukáz
bandzsa megálljparancsa taccsraver
dőltükben is villám a bődület
egymilliólájknyi hátországuk
coelhózgat csöndesen magának
visszacsatol műfarkat műfület
míg műgolyónyi műtávolságok
eldurrani gödrökben megállnak

klónmártírok repeszhátizsákkal
kegyleltjei krémes jubabának
alápöffedeznek bárki szárnyal
külcsínyük se ráró se garnizán
szófútta külhonik törpejászol
min egy vén sójakocsi szolmizál
pedig el se ringana vagy százszor
kilincsre kulcsolt kulcsra kilincselt
tényjövőt peregnek messzi volnák
be nem következmények és okok
akarni a vannabí se nincsen
tótükör helyetti hol jég hol nád
finom haláluk decensen ropog

baj van mindig ezzel az idővel
nem marad jelen egyetlen dolog
csontokra tapadt kötött pulóver
muszáj a romlás puha szétesés
belóg a képbe átlagos napod
ellentételezni rég orrnehéz
mű soros vásárol mű holnapot
tudjákkik vagyunk ők még híg savó
non est valentin szerelemünnep
idők terek síkjukból kiállnak
vigéckedik vitál is víg tahó
zsöllyemorzsákba bele nem ülnek
hirtelen fala lesz a szobának

tányérsapka szélére halászott
betűtészta minden emlékvázlat
szétfőtt száruk hasuk kiad pár szót
beléjük pirul a szemlátomás
rögzítetlen álmúltakra irigy
száradt hajlatokon bezzeg-hommage
hajszálrepedt collateral image
sziszeg önvádakat dacból sérül
hősönködve látszataltruizál
kényszerőrének önkéntes foglya
szembemenni csak amíg megtérül
kinyitna bezárna benyit kizár
szavát ívbe ölelni vacogva

nehéz dió tör fölötte lándzsát
belébandzsul tenyérnyi szemboglya
önkiönti önfelvarrta ráncát
pávapalást zöldlila kiszárnyul
emelkedni mégis rest fűz ködbe
rőt reves posztszovjet posztkaszárnya
escherlépcsőként köröz döcögve
ladi nava rozsdáll az udvarán
hátha összeprésel néhány pixelt
ha ki nem rajzolódik ráfogja
képek híján lesz képe a hiány
vashittel készrerágni a gittet
majd pont a szám talán a szám fogja

átfűzni az egyenest rondóba
fűzni vagy áttördelni ropogva
ha nem lenne köddé párolódva
hétpontegyben susog a nyírdekor
olyanmintem harsan vaporizál
hosszas őzés után ének ahol
minden cika fermátára talál
ő én a kiművelt trollnép ő én
bullshit ligetében antik köde nyildos
szuperiorizálgat nyafogva
mielőtt még túlcsordul a bő lén
élőszónak alján túl drága a gyilkos
majd pont a szám talán a szám foglya

majd pont a szám talán a szám fogja
átfűzni az egyenest rondóba
fűzni vagy áttördelni ropogva
ha nem lenne köddé párolódva
hétpontegyben susog a nyírdekor
olyanmintem harsan vaporizál
hosszas őzés után ének ahol
minden cika fermátára talál
ő én a kiművelt trollnép ő én
bullshit ligetében antik köde nyildos
szuperiorizálgat nyafogva
mielőtt még túlcsordul a bő lén
élőszónak alján túl drága a gyilkos
majd pont a szám talán a szám foglya

szavát ívbe ölelni vacogva
nehéz dió tör fölötte lándzsát
belébandzsul tenyérnyi szemboglya
önkiönti önfelvarrta ráncát
pávapalást zöldlila kiszárnyul
emelkedni mégis rest fűz ködbe
rőt reves posztszovjet posztkaszárnya
escherlépcsőként köröz döcögve
ladi nava rozsdáll az udvarán
hátha összeprésel néhány pixelt
ha ki nem rajzolódik ráfogja
képek híján lesz képe a hiány
vashittel készrerágni a gittet
majd pont a szám talán a szám fogja

hirtelen fala lesz a szobának
tányérsapka szélére halászott
betűtészta minden emlékvázlat
szétfőtt száruk hasuk kiad pár szót
beléjük pirul a szemlátomás
rögzítetlen álmúltakra irigy
száradt hajlatokon bezzeg-hommage
hajszálrepedt collateral image
sziszeg önvádakat dacból sérül
hősönködve látszataltruizál
kényszerőrének önkéntes foglya
szembemenni csak amíg megtérül
kinyitna bezárna benyit kizár
szavát ívbe ölelni vacogva

finom haláluk decensen ropog
baj van mindig ezzel az idővel
nem marad jelen egyetlen dolog
csontokra tapadt kötött pulóver
muszáj a romlás puha szétesés
belóg a képbe átlagos napod
ellentételezni rég orrnehéz
mű soros vásárol mű holnapot
tudjákkik vagyunk ők még híg savó
non est valentin szerelemünnep
idők terek síkjukból kiállnak
vigéckedik vitál is víg tahó
zsöllyemorzsákba bele nem ülnek
hirtelen fala lesz a szobának

eldurrani gödrökben megállnak
klónmártírok repeszhátizsákkal
kegyleltjei krémes jubabának
alápöffedeznek bárki szárnyal
külcsínyük se ráró se garnizán
szófútta külhonik törpejászol
min egy vén sójakocsi szolmizál
pedig el se ringana vagy százszor
kilincsre kulcsolt kulcsra kilincselt
tényjövőt peregnek messzi volnák
be nem következmények és okok
akarni a vannabí se nincsen
tótükör helyetti hol jég hol nád
finom haláluk decensen ropog

gurulnak szét a bársonypatronok
mederré szabódni áll a löszfal
többedik fecskék fészkelik homok
kripták rámpáját főutcahosszal
akinek nem megy állni tétováz
álmában zúz melósbusznyi haver
nincs mit tagadni rég nincs már ukáz
bandzsa megálljparancsa taccsraver
dőltükben is villám a bődület
egymilliólájknyi hátországuk
coelhózgat csöndesen magának
visszacsatol műfarkat műfület
míg műgolyónyi műtávolságok
eldurrani gödrökben megállnak

száznyolcanként pergeti érveit
állatot az árváknak azt talán
számontartótisztújítás segít
lyukat beszélni éhes vasfalán
minden újabb húzás rozsdát perget
szűkszavú nyomatékkulcs a szívhez
cipelgeti a racsnihil terhet
visszmenetben lényegül a sávhoz
merrül a tér az idő mikordul
ha a föld fogsarkából kiferdül
ni mert a hős csorba a lágy konok
szekrényekből üvölti ki báját
puffogtatva génhiönhibáját
gurulnak szét a bársonypatronok

meglepetten szervez még pár bulit
másnap reggel száraz állomásvég
a szájsarok reped holott hol itt
füstös indóházikabát másként
rommáérik alszik a szakadás
diszkrét öltések pironkodják szét
vasútszélen kuporog a hatás
finom sörényt zakatol a násznép
horgad és heged feszt és fesztelen
ha ezt elveti ebből ez terem
épp egy maréknyi karma ér be itt
kis kupacokat gyűjt az asztalon
életet az érveknek hasztalan
száznyolcanként pergeti érveit

kintre bennt és bentre kínt vetít
összevissza szorított fogakkal
pontban gerinckor aztánmindenit
epidurál eldurrdül a vekker
hacsak majdnem szívbőli felcsendül
ahogy hangyányit körbeporozza
szikárnyi tekintetessé sandul
maga magát magozott csoroszlya
dadadadogva be a nyelv alá
sántít tehát halad hazafelé
még nem görget de már nem is gurít
és ha mégis csorba csontot talál
minden szöveget szövetet felél
meglepetten szervez még pár bulit

egymás ellen hangolja erhuit
kétszer kettőn bún-borong a császár
feszkót széthúz gorombát szétgurít
a kikezdhetetlen magra rászáll
vak mestereként tépi cibálja
kőtojásból születettnek látsszon
halhatatlanok pici hibája
visszapörget lebont lefejt átfon
hogy mégse tűnjön full ominóznak
micisapkás préták dominóznak
körben vidám szenevedés minden itt
amíg megjön fentről majd a nektár
kicsontozott lényegre projektál
kintre bennt és bentre kínt vetít

inkább kétszívűn penget páros húrt
égutáni seregélykiáltás
minden egyes kettes mocsároskút
ahová csak elugrálhat lámpás
gyöngyöt pereg idős sárkányvendég
bajszát lelkes animált szél rázza
folyóként áradó rajzolt emlék
mindig újra újra bebiflázza
minden új nap egy új gyöngy új pikkely
gyöngyházfényű hagymahéjlevétel
bárki én bármikor most bárhol itt
nincs más eset az okéra klikkelj
egyből az angyal eljött és csépel
egymás ellen hangolja erhuit

holnap már tényleg sosem billogja
ma is már csak néha gatja geti
összerándult félelmét kilógja
bille bille kibillenőskocsi
tegnap a buzgó zsúrpanoráma
még mánál is sűrűbb zselében állt
beszáradni kövülni továbbra
is csak a szétkarmolt fényíven át
tudhat súlyát mindig fejben tartva
nemfelborulni majd lenne marha
startup kézművessé még nem gozsdult
eléggé hogy egyhegyét pénzelje
s talán rossz felé menjen bár feljebb
inkább kétszívűn penget páros húrt

lesz a hétköznapi görcsbe lustult

éneknek rezegtető reménye
mikor ezek az ének a húsbolt
előtt zörgetik éhes edénye
iket miket fénymézmázzal kikent
az önépülő sörte ábrázat
a forma öltöztet nemet igent
nincs tartalom mi marná e mázat
hát hűthet-e hithűn fényfagyasztón
a mindenkori legvégső búcsú
ha az ahol melegét víjjogja
hogy mi ez a kültelki paraszt tón
ki besároz vagy besárgul mucho

holnap már tényleg sosem billogja

majd pont a szám talán a szám foglya
majd pont a szót talán a szót feni
majd pont ha sír talán ha sír nyögve
majd pont ha jó talán ha jószeri
vel pont akkor éppen akkor turul
az égbe pont függőn az égbe majd
csíkszembe zár semminek sem ürül
megtűr betűr majd pontnyi békejajt
még majd beszáguld lombok farvizén
miket akkor láthatna meg majd pont
mikor szűkszava épp tágrafüstölt
szemek majdpontján mint sápadt bidén
megülne megállna ahol majd pont
lesz a hétköznapi görcsbe lustult

fiftififti

Már csak entül kell kazahozni. 

Kinézi s létterét a mecéna. 

Egy kötbérnyi betonkék oklevél

Száll, odasúg. Babérnyi öklével

Kacattá szabatol a házsor. 

Vár bent vár már poszter, polcsín

Beszáradt hócsikk, lüke pácsó. 

És talántalan a biztosi mézsör

Is képbegurundi. Csak arany

Szobaszép kifelé kabarék

Tárják haza még tavalyék rotorát,

Klárikasárga csakövé kavarék

Töri meg porbóli lettünk. Annalesünk

Lapozódni se ledérrel, se nélkülüki léttel

Nem egész. Szószintűn legalább nem. 

Részjó, mihez pokulhatnak a patások,

Ahol kontúrt ellenfény ecsetel,

Nincs önmagábani nemvárt hatásfok. 

Kitinskiccéhez szaftos létet etecsel,

És billeg muszája sarkán, mint ferde hab,

És megint rehab. 

Ó beh

süssön
a nap.
frissen,
asap.

analogizál

digikép
etszéttép
ni
látszód
jona
mégise
lőtti
sohatöbb
É

csöngetek
barna mellény
körfolyosón
kopácsolok
csöndeket

sallangó

a tüskenép

egy mirkószó

ez elmesél

ez eltrafál

egykilencing

fel
sem
köd
szer
te majd
behalsz
saját
körönd
behajol
alapos
kanapén
terül el
töröm töröm
a mákfejem
képeskalács
szívszakadár
tüdőszakító
savártalommal
sikítsa még más
üvegbetétjét
lehangoló vagyon
betárazott kabát
ruház ködémaváll
sopáncsak alkalom
szétbasz trancsír eufém
étosz pátosz cseremisz
hajnal hasson betanul
első kézből alapáll
megcsináltatom a cicim
öreg kutyát elaltatom
jól popsiba kényeztetem
aki komisz sokszor szorul
hízó rolexfaggyas hadurak
paktálnak cingár nyakainkon
addig maradunk tisztelettel
elvirák billerek fröcskösök

Se őszik, se rádiók

Az oldal nem elérhető,

be nem töltött képek iksze

figyelmeztet adót, vevőt,

hogy amit lát, bizony gikszer.

Harminckilencnyi rengeteg

tudás ­­– mélyebb, mint egy bányató,

és lefedne minden taget ­–

sajnálja, most épp nem látható.

Kis nyikorgások a vállban,

vonogatása olajozatlan,

legalább az asztal állna,

mire letenni máris roham van.

Legalább hinné, hogy direkt

van híja a szintebárminek,

hogy a kirakatba kitett

semmit ajánlja senki venni meg.

Kis nyikorgások a térdben,

harmickilenc az szinte sosem érdem.

Célon tartva a félszemét

a lucskos akarat mészárszék,

egy pendrájvnyi levélszemét

marad utána s egy 404.

holnap iskola

a hétköznapi este kilenceket várom. túl a munkán, háztartáson, kiosonva a gyerekszobából ilyenkor kinyitom az ablakot, kikönyökölök, beszívom az estét, csillagot, ködöt, repülőfényt. a luxusmustra ideje ez. kilógok a lakásból, kitüremkedek, nem csinálok mást, mint sorra veszem, mit is csinálhatnék. olvasni, bort tölteni, berakni egy régi sorozatot. ropi és klinika, csoki és magnum.

most még langyosan csiklandozó ködszita is jár az esti méla mellé. a város dübörgése itt szüntelen aligmoraj, hangosan csak egy-egy lehulló falevél csörgeti végig ágonülő társait. két alak lépked a ház tövében, a szélső kapu felől. éles lapkák, nincs árnyékuk, csak kontúrjuk a moherpuha őszben. az egyik kimérten, takarékos mozdulatokkal lépdel a házfal mentén, a háta keskenyszürke cementlap. nem hajlik, csupa tömör egyenes, kis töréssel - talán csak repedés az - deréktájt.
- grm. - válaszolja egy - még hallótávon kívüli - kérdésre.
- ni-nincs is ppp-postaláda, csak ilyen gyü-gyü-gyűjtő. - a másik lelkes: lemarad, felgyorsít, ciripel a cementlap körül.
az megadóan hallgat. egyenletes sebességgel épp odaér a kapunkhoz, alig lassítva egy nyaláb szórólapot tuszkol a "reklámanyag" feliratú pléhkukába.
- a-akkor én m-mm-megyek a k-k-kk-következőhöz! - kapcsol a ciripelő, kisiet a kaputól a járdáig, ott igyekszik tovább.
- hrr-mm. - nyugtázza az idősebbik, nem gorombán morog, szinte kedvesen, spórolva hangzóval, szusszal, polármeleggel.
a másik a parkoló kocsisor mellett hirtelen megtorpan. örömteli izgalommal mutat az egyik autó hátsó ablakára, vagyis az ablakba tapasztott disney-figurás árnyékolóra. - n-nnézd apa! ez is ilyen!
az simogatólag mordul valamit, mikor távolabbról, a főút irányából női hang szól.
- jöttök már?
- itt vagyunk, jövünk! - válaszol az apa, és a társasház utolsó kapujától ívben kanyarodnak az anya irányába, aki ott várja őket a kézikocsival, benne a pártízkilónyi cetlivel, amit ma este még a kijelölt kapualjakba kell gyömöszölniük.
érdes kontúrjaik beleoldódnak a lombok és ködcsorgás puhaságába, végül a kilencéves fiú ciripelését is elnyeli a sötét.

az ablakból nézek, hallgatok utánuk, visszhangzik bennem ez az aligegyperc, ami alattam eltörtént. szaladnék utánuk világmegváltani, de csak egy kis szégyen marad, egy kis keserű öröm, hogy mi még nem. és aztán még egy kicsi szégyen.

ma se csoki, se ropi.

gratulátum 

rándul a nyelvgyök a garat
mintha számba spatula
túrna minden szálkás falat
ledönt zakóba fura
így levegő előtt kap kód
kankarót kankót barót
regisztráltasd a tudatod
klikkide most mutatod
nékemnállam az itt élet
ha csak acidoktól is
szemmeresztő táv itté lett
minden kókuszos csokis
magemésztő szikár alak
én meg bántottalak
az élet bár többváltozó
süti kell hozzá sodó
a már mondott kókusz csoki
vagy csak hagymás disznózsír
teszkógazdaságos ropi
fáradt szülész friss hóhér

önutálás havibérlet
jár akárkismellé áll
büszkeség és balítélet
megdarál talál halál

szemhengeres

nuke 'em

(pólófelirat)

ezúton tudatom felmentem

ezalól tudatom felmentem

útontud atomfel

mentem fel

mentem

atom

om

már húsz ellőtt patron óta
nem támadt új patrióta
nincs is így több célság okság
csak mosollyá varrt botoxzsák

barázdásra sávold
az uht homogénezett
léttekercsnyi zsávolyt

hol lápszemű rúdpecsenyék
hol gépeteg elmerajok
hol sajtol a szívhamutál
hol drámaszakon szalutál
hol szőkeszeműn kuporog
hol pincelejárat elé
holmit pakol eltakarod

rövidre lázadt izmokon
olynapi járás
csak csupa csetlés

köldökmosoly
az est temploma tornyák
sztúpacsúcsi aranygömb
   pársoroknyi macskakarmolás
cirógattá lebarnult hegek
értő józan bólong bólinttalan
   belüllejátszi lepkekormolás
a zápor kiessik ritmusából
szivárványhabzó
gyűrűk katatón tavon
távolrészeg cirombák
   egymásbakanyart lopvakönnydugás
minden felület hajtott
minden kuszált minta
haraggal-vággyal

horgad
tajtong
elsimul

shiny happy csekkdezső

csekkdezső szuflát rak
nyélen pörög kipeckelt
gépe mögött végtelenített
életvászna

viktor tukán maramusok beszédét hallgatja, köztársaságielnök szlimán aggódik

out of joint. O cursèd spite

ekkor még csak arany volt

mondjuk a kerék áll meg

bizonyos kultúrákban

a hajszálrugó rámegy

ha analóg órád van

amit most elmesélek

nem kerül egy percbe sem

a semmi is temérdek

szájzuhanyt vesz csendesen

kecskeszagú pántjait

lassan meglazítgatja

messze múltba áthajít

kronosz hálátlan fattya

ha nem kezdem sehol sem

nem jutok el sehova

közbekuncog velősen

térdfelhúzva jhvh

egyszerű a történet

főhős a főszereplő

mielőtt még köddé lett

kinyírta egy kereplő

ekkor zökkent ki éppen

a folyam a kis hamis

a halála eképpen

aktuális még ma is

mindig hal de sosem meg

fontos az hogy kit dalol

százegynéhány kás empeg

most jöttem a híd alól

a nulladik változat

ő az enyim szerelmem

kizökkent ó kárhozat

s nekem kell megszerelnem

kedvesem a protonő

nagy százalék proton ő

ezért olyan pozitív

csupa lágy kompozit ív

originál állatka

nem úgy mint egy álatka

kedvence a partinagy

meg ha van egy parti nagy

kedvvel a hadaim jó

füvet tolnak daimjó

lehetsz a birtokomban

közben a bőrtokomban

mindent nyúlós dzsem borít

mégegy mégegy dzsemborit

a protonő partinő

ott van minden partin ő

felszállt és sohasem landol

hamlet szerint az idő

épp kifogyott a spangból

spam poetry

                        Asszony, Christian Celinena verse

Drága az Úrban,

Tiszteletben kell tartani és az emberiség, úgy döntöttem, hogy írok neked egy humanitárius föld alatt.

Asszony vagyok, Celinena Christian idosödo özvegy, akik hosszabb ideje betegség (tüdo Rák) és (Ütem). Nos vagyok, gyermek nélkül, hogy a néhai Mr. Joseph Christian, aki dolgozik, Kuvait nagykövetséget Elefántcsontpart oly sok éve. Én jelenleg befogadott egy magánkórházban itt Abidjan Elefántcsontpart, mert a betegségem, és azt kell, hogy az alapok, amit örökölt néhai férje, aki hat évvel ezelott halt meg egy motoros balesetben.

Amikor a néhai férje élt o helyezte el a dolláros összegre 2.500.000.00 (Két ötszázezer dollár), a banki itt Abidjan Elefántcsontpart, és jelenleg ez az alap még mindig tartott a bank itt Ivory Coast. Ennek ellenére teszek fel bennem, hogy írni neked ezt a levelet, mert az orvosom azt mondta nemrég, hog y nem fogom tartani az elkövetkezo 3 hónap során az én rák problémája, és ez már nekem határos, mivel a napon, amikor bejelentették ezt velem. Ennek érdekében úgy döntöttem, hogy ezt az alapot adományoz, hogy egy becsületes és istenfélo személy vagy szervezet, amely használja ezt az alapot a jótékonysági és humanitárius célból, például az építési iskola, árvaház otthon, kórház építése a szegények és a terjedését Isten szava, stb

Vettem ezt a határozatot, mert nincs saját gyermeke, hogy ezt az alapot lehet örökölni. Amikor a néhai férje élt, o mindig arra figyelmeztetett, hogy ne tegye ki a vagyonát a rokonai, mert ok is sokféleképpen próbálták kiküszöbölése neki, mert a vagyonát. Sot, én és néhai férje egyaránt újjászületett keresztények halála elott, és rokonai mindig haragudni rá, mert a vallás akar. Ennek érdekében úgy döntöttem, hogy kövesse az utasításokat az én néhai fé rje, és nem tájékoztatja a néhai férje rokonai, hogy létezik ez az alap, mert a hitetlenek.

Én Ezzel a döntéssel a saját adományozni ezt az alapot az Isten munkája, mert azt akarom, hogy Isten legyen irgalmas hozzám, és fogadja el a lelkem, mert tudom, hogy Istennél minden lehetséges. Én szeretném, ha válaszolni erre a levélre a leheto leggyorsabban, mert a Lélek az Isten utasítása nekem, hogy válassza meg a megvalósításához ez a tanítás. Arra számítok, azonnali választ toled, hogy én is tudd a következo lépés, hogy kövesse, mert szeretnék az alap átadandó ki ez az ország, mert én végig egy kemoterápiás kezelés a következo 10 napra.

Abban a reményben, hogy megkapja a választ, és továbbra is áldott.

Halk roppanás:

megreped a gége.

Hangoskodás

jépegtömör vége.

ön cél

ön kafka-bál

ön csonk

ön tőszavak

ön kény

ön kénytelen

ön gúny

ön bányaló

ön fény

ön sejtcsomó

ön telt

ön kológus

ön kéz

ön képzelet

ön ír

ön irónja

ön vád

ön mardosó

ön dönt

ön doncsev tosó

ön kör

ön indító

ön lik

ön uralom

ön kép

ön flexió

ön dúl

ön dő troá

ön sors

ön fals sikoly

ön te

ön tapsikolj

Pirosarany

Vajh! Mih! Beh! – Legottolja

himmelből a leget. Tolja

zsigerből a sanda literát.

Aranyweöres segget

kitereget,

nem eleget.

Túlsípdobol, amolyan reterát.

Bennfent sápad a gazda.

Nem mozd. A rozsdaragozta

kádaljon koppan a poézis.

Sunnyogva, laposva

a posva

magosba

köp. Áll. De benézte, mert kinézis.

lakostársi metszet budapestre hazajövet

lírátlanra szerelve a túl sörtés tartalom végett

1. villanás

osztyapenkótól befelé kék bmw kupé büntet családos autóst, mert az nem tudott időben lehúzódni. a bmw-ben pelyhetlen állú félmeztelen sutyerák, mellette kellékpina. a gyerek a moszkva tér kiglerének széllkálmánosított változata. sör és nszk szoftpronó helyett szteroid és koksz. jön a forgalom ritmusával. látjuk végig. a szokott integetős–anyázós, kielőzős–besatuzós koreográfia a bah-nál vált át ijesztő–viccesbe. a lengető kar eltűnik bent, majd újra megjelenik a letekert ablakban, kicsattint egy viperát, és mint betyár a karikást, feje fölött lengetve — a maradék kezével kontrollálva a mindannyiunkat veszélyeztető cikázást — kergeti a másik autót. aztán be balra a lámpánál, fel a tizenkettőegytucatba, apuhoz.

2. villanás

bérelt — ha nem lennék biztos, a hófehér karosszériát teljesen beterítő "bérelhető" felirat meggyőz — partilimuzin araszol, duda beragadva, a tetőablakból derékig kilógó népek, köztük kopasz–bajszos, pufók, öltönyös vőfélyarc — gyerekkoromba ilyenre értettem, hogy joviális. duhajkodnak az ablakba szorulva, nem lehet pontosan tudni mit, de nagyon ünnepelnek. aztán ha leketyegett a két óra bérlet, kiszállnak, és szétfolytatják.

3. villanás

az első kettő után az autóbólperautóra varrt identitás — regisztrációsadó- és szurkolásügyi — már csak szürke kispolgárnak tűnik. kn-barca rendszámú q7-es. nem csinál semmit se, csak haladja a másikat, kettőt. meg. mb.

rőzsamenet

"csukott száján ömlik a szó,

ő a sziklaöklű jó"

akár

ökör

ugar

akár

iker

akol

szarér

hugyér

szapul

vadér

vödör

vidor

figyel

fanyar

fegyőr

a gyér

agyér

agyal

bugyor

magyar

agyar

azér

az ár

az úr

Pablo a Sárga Nyílon

Nació un hombre

entre muchos

que nacieron,

vivió entre muchos hombres

que vivieron.

Végtelen sínek sávja mentén

kevés a peron.

irányi

A politikai korrektség gödeli kérdései 

Volt két ember. Egyikük
az udvar felől lakott.
A másik a postástól
titkos csomagot kapott.
Szerelmes volt a postás
ebbe a másodikba,
küldött neki egy skodát
instautóvá porítva.
Felöntötte két deci
szobahőmérsékletű
vízzel a tálba szórt port:
(Nem volt puha székletű
- vagy egyszerűbben fosós -
ez a második ember.
Vakmerő volt és okos.)
Jó nagy tálba öntötte,
meg is lett a skodája.
Az udvari bámulta,
nahát, csodák csodája.
Féltékeny lett rá nagyon,
irigyelte a csodást,
szívlapáttal lezúzta
az udvari a skodást.

a nagy gráf összes élét bejárni
úgy hogy az ember nem algoritmus
útmutatásért hazaszalajtó
könnyedén nyíló balsafa-ajtó
trinity asszony vérgörkorit mos
ha cél nincsen az út lehet bármi

szmájli

metaverset eresztesz
metametabőlére
szuicid disznófalka
sajátmaga böllére
télre érik meg a hús
fehér havon szebb a vér
biztonságos a város
de menjünk messzebb azér
kibasznak és behányunk
bebaszik még néhányunk
nem steril a halálunk
rozsdafény a kaszánkon
van az mikor a szavak
kiszaladnak a szánkón

addig verjük a fejünk
míg tényleg faszok leszünk
becsillan a habsisak
valahogy az az érzésem, hogy a nekem tetsző csajok mind olyan hogyismondjam... hapsisak. 

3d

reggel van és ez örömmel tölt el

egy kis időt általában

meredekvörös árnyéktetőkkel

beteljesült udvarában

ilyenkor még másnaposan pulzál

a legkészenfekvőbb fény is

persze előző este a pultnál

működött a mosolyfétis

tétova óda s visszája brutál

szilánkjaira szétpakol

instant világok közt átvirtuál*

csúnya menjország szép pokol

godnatt snälla pojke! sms-ben

késett így ébreszt nem altat

pest már nyüzsög de buda még resten

(pesti száj)vízben mos farkat

foggal lecsavart műanyagkupak

kerül a rossz ágyláb alá

fölé ágy kéne vagy keresztutak

mentén lerakott jótaná

csilleg a tükör előtt már a tér

csípőre cseszi az eszét

túl sok órát nem de egy párat ér

ejakulálgatni szerteszét

olvas és ír magja is marad még

szórni ahol egy gömbcsikló

egy izmos nyelv és egy kis darab jég

összecsusszan a csönddiszkó

nyálsíkos vagy kokszcsíkos parkettjén

itt tán megint teret lép át

s hirtelen a dájningrúm kárpetjén

meg(d)ugatja a cselédlányt

műveltetni ez úri passzió

de el kéne már dönteni

hogy azért vagy érző lény mert az jó

vagy mert a jó örömteli

máskor nosztalgikus hangulatban

beköszönget bor sör mester

vagy ha épp dallaszos arculat van

viszkiverseny teljes testtel

tűzoltók víg kara a karaván

félemelet és reszketés

azért nő még para a parafán

ha már három hofmann kevés

egyre többször unja az egész szart

előbb mindig a lejátszót

things always seem to end before they start

kedves lou reed szólj egy zárszót

___________________________________

*meg át-

Kusza gyökerek

          a felveszem a tv-junky-s kabátom dallamára

Kiskorú vagyok,
a zsaruk bekaphatják.

Egyszerűen csak leírta,
hogy milyennek  lát.
Persze ha ilyennek lát is,
nem illik kimondani.

De ha idősebb lesz,
majd tudni fogja.

Nem vagyok zsaru,
a kiskorúak kaphatják be.

Ha ráírom, hogy elromlott,
ki dob bele pénzt?

útban útfélben

majd szólok ha jó te csak

mégúgy csináld még így

tervszerű művér kecsap

ömlik mindig végig

arcaidon táncolok

félháromtól négyig

soha többé már hacsak

körbeszárnnyal szobában

megmaródsz ketyós vacak

porokkal mindig tovább van

fű helyett is csak fával

széllel béllel beházal

valami jó családba

nem valami jó csa

jokkal rosszakkal többször

leterített ócska

szétzúzott agyú porszem

barátom majd szólsz ha

jó ők csak mégúgy még így

ne légy nagyon irigy

csak néha olyan furcsa

ahogy sajnál becsap

ajtó vagy fejtől térdig

táncolj bokából te csak

utóbb majd beérik

rohadt gyümölcs csusszan

öleidbe a fáról

mindig többet és hosszan

nagyvárosba tanyáról

széllel szabotálod a

fényes merev csöndet

rohangálj ide-oda

mindig máshol csönget

és ha közel jön szegény

cirmó látod hogy tehén

bár semmi sincs a helyén

és nem is nagyon enyhül

azért az nagyon kemény

töketlen tökegyedül

ni a világ tetején

Elő-elő

Elő-előciklik a hold.

Következménygomolyokon

hét hete fényátjárót vág.

Ami mozog, van iránya.

Silány kévékbe akasztva

minden szerzemény marad, csak

ami sose lett, mehet át

szabadon. Vissza és tovább.

Világcsészékbe kirakva,

beáztatott életvattán

két kicsi tudatbab ázik.

Poggyászt növeszteni jöttek?

Vagy régebbi fénypagodák 

legfelső emeleteit

építik és takarítják

önmaguktól ragyogóra?

még bízni a nehéz bútorokban

felszakadni mintegy húsz torokban

átsuhanó csengőcskéket inni

nem megunni mindet továbbvinni

áthúzni a plédet kondenzcsíkot

pont ez viszket itt és pont az csíp ott

megszagolni futtában minden lányt

lanovkából szórni a kiáltványt

lepaktálni olajszagú ingben

aztán hörghurutot kapni ingyen

védelmi pénzt szedni a felhőktől

nem zavarni amíg odapörköl

gézcsíkokat szemetesbe köpni

őt várva a rácban sündörögni

megszakadni mint a tévéadás

kisebb lenni mint a féktapadás

mindig újból elkezdődni mint a

minta minta minta minta minta

Elmúlt szemeken,
fényehulló tavaszon
örök átnéző.

erdőrondó

a tojásfestő bárha preciőz

a rántottára hímet vonni restell

meglatolgatja sámfás sanszait

hol létélménnyé csíkosul az essel

még gömbvillámot szórnak édesen

a mérhetetlen sokak meg a kevés

még hámozgatja bőrszár humuszát

a borsó csicser és reng e tegezés

kibatikolt szalonforradalmak
pirkadnak emeltdíjas szívsortüzet
az illegetés kiszámolt pálya
vágyösszeíró ujjbegyfaggyas füzet
a legszentebb mennyei pojézis
börtönunalom tétnélküli skicce
miből kihátrált ihlet és isten

és a sohavégetnemérés blicce

múlttá vaporizál az ivarszag

a csalfasor még az is aki flessel

a mohástestű fán a geci őz

a vágottszájú hím betonnyi testtel

a

bő

víz

majd

kimos

minden

megbújó

szemport

kavarogna

hajszálnyi

csövességgé

mindszentség

bőrszereplőké

szőrberepülőké

szemszájingerel

számszeríjgerely

holdudvaraimban

poroltválatlan

éhvéredénység

félszegekkel

feszületett

zsírlovait

súlyzsoké

szempont

alapból

menten

kínos

majd

víz

is

ő

hangyakeser a nagy formicidiumkor

mert itt a hús a tej a vaj

helyett maradt a langy ganaj

mit nem szívott fel a talaj

bár meg is romlott még tavaly

ha ennél ne nagyon kavarj
ha nem zabálsz akkor szavalj
csúszva tombol a hangyajaj

ég a sok felhorzsolt hasalj

nincs se társ se nyugdíj se sarj

punk sincs csak központi taraj

segélykérést kőbe kaparj

mementónak savas kacaj

marad ha kipusztul a faj

ajjaj jajjaj jajjaj jajaj

n-terror 

(szereprosztó instantátum: subject, object and action in one)

marklarnak

ennek az n-nek
mind nekimennek
mind a sok n-ek
nincs oka n-nek
hinnie n-nek
késeket fennek
meg megjelennek
majd ölre mennek
futnia n-nek
nincs oka ennek
egyet lekennek
bármelyik n-nek
végülis n-ek
majd hazamennek 

élőjel - -

"Ms. Claridge, did Trent Boyett do this to you? 

[two beeps, so no] 

Yes yes. Take him away!"

a vágóhídi állatok rémült tekintete
identitássá menthető és biztos like-vadász
egy exkövér bohém energiavámpír-pete
ügyetlenségnek álcázott túlélő támadás

nadis kicsit meg jógi zen* homeopátiás
a prána mellé ruszwurm krémes eltekinthető
a napkorongot bézzsé lankító panaszkodás
szivacskodik körüle ki mindent önitató

világok ellen élni kell ahhoz meg enni jót
de nem diót allergizál egy új ödéma ni
a google diagnózis szerint kampec ennyi volt
se több fizu se több szabi a főnök démoni

a nagy tömegből egynyi hely mert ennyi jár azért
kikönyöklendő  -lincselendő hogyha van kilincs
ha nem marad utána más csak szottyra száradt rét
az önhibáján kívül áll mert önhibája sincs

bérkoldusok közt ismert bosszantó stratégia
őnála méltósággal átvérzett bús létalap
hittel tudással sérvig érlelt hipochondria
az élet oly szemét vele hogy mindent szétkalap

ki körbe faggyas életón tükörbe kiscsibe
közönség kell hogy fulladhasson torka meggymagján
a plusznak látszás életútját teljesíti be
ha két anód tetem keresztbe roskad egymagán

_____________________________________________

*apdét kyudo az ősi új most végre egyhegyű

lehet szerdánként egy teremben négytől félhatig

nem ad segélyt az önkormányzat rá mert egy tetű

vonatjegyért fizetgessen csak mert  máshol lakik?!?

Érzékek kis hodálya 

Rejtői

A hőségre valló tekintet
kihamvad tizenegytájban.
Szempilla-seprő maximum,
de a por is inkább szusszan.
Vérlemezkék torlódnak ki
kertbe. Nyugszék és sövényárny.
Csíkot húz a lomha postás.
Vádliján a visszérgyöngyök
lüktetése. Templomharang.
Taxiból felforrt wunderbaum-
és vetemedő műszerfal-
szag száll. Csikorog a homok.
Hát nyilall, váll recseg, rekesz-
izom sípol. Benzinfelhő
ül a kiszáradt nyelvgyökön.
Műbőr póráz töredezik
ajtó mellett fölakasztva.
Kimart hajlatok csíkjait
unottan keni a félkéz.
Déli krónika. Pörköltszag.
Jóllakótelep. Hány inger
tömi el még a légkondit?
Nincs mit kinyitni. Dől a lé.


weöri

este lesz
magától
mintha nem is akárhol
lenne jó
lenne hó
gyí te ráró hóhahó
nappalság
megúszva
nem perzsel már a csúszda
jó fiúk
jó csajok
felvillanó sörcsapok
zsonguló
ujjbegyek
alszanak már a legyek
este van
este van
nincs senki nyúgalomba
kecsesen
bólézgat
és cserfes vigalomba
merül a
társaság
kánikula marhaság
köszönjük
jól vagyunk
majd csak holnap lesz bajunk
ma már nem
szenvedünk
bokrok közé elmegyünk
csipogó
mobilok
érzek ahogy csak bírok


envoi

fényhomály, tangabőr
ízlufi, körbekör
illatbor, hanglikőr
még egy lájtos spanglikör

Az alanti kalandok hősei tekintet nélkül megtekinthetők*

Előhang

Géprizsiának két lakója
pont ugyanúgy nemérdekes.

Most mégis exponálódnak,

mert az olyan törökferis.

Beskatulyázni verspilotban
nem fizetődnék ki soha,

jöjjön a jellemrajz helyett a
gépi kalandok mű sora.

Függönyszélbe kapaszkodó

kellérdezsőség jelére

várva toporognak hosszan.

Gázlángon felejtett sodó,

buggyan a mérgük, hangjuk éle

nyikorgó deszkákon bosszan.

Végül kapnak fényt, teret, szót,

izgulva tépked perecsót

szinténajzott publikumék

java-borsa. Felgördülés,

megdöbbenés és légnemvét.

Beszpíkerelik a nevét

a két kamaraóriásnak.

Tapsvíz zúdul a csendparázsra,

és ködéből elősistereg,

s ingegyűrve hangra gyúl a

csettel-bottal repdeső

két vén operett-kisgyerek

- végre halljuk, hú de durva - :
Bitrezső és Csekkdezső.

*bármi határra való

szövegroml '86

kérjük álljon az ajtó elé

mert a vezető zavarja

a szabad kilátásban

Autós küldözés a sznob sturovó vonalon 

"Többé már nem tart alom
Számomra a forma egy"
(SÓTUA 4:22) 

megint a lantas vádértem
a lúdas is én majd háromszor
visszajúdás fiszvajúdás
agyarszámról keszegszavak
majorminor ébren durmol
svarcaufvejsz törj kannát
teás lemélyre kínjain pecsét
agyagozással törvénytelen
szép rekedés a legszokásbban
ki turha marabb kihamarad
mégiscsak egy nagynagy
kúrnak szemben szájbana
telepi ablakkos éjszaka
bevilágít ja
megint a vagyányos szűz
a práter az oszkár
ez a pap ír
tejben föltművel
fejbetölt fővel
ittas árkánykodások
tépős gyerek hején erek
dagad a rántás
kifut az edény
légybarátom mintavíz
elmenedzsel ház a ló
téglaváz a nyúlon túlnyúlón
merlin fölötte szék
körötte kenyere kabát
tárgyal a cserkút kétdekás
reggel íztől írtóz vírtóz
nincs vaj a tar tóztat
tóztotis megmaradis
rimekel már
megint az akácos őz
mézszájú kedvesét sikantós
fékek aftal puffok
félrerettentema kormány
egész életterem rámértem
egész életteren rámérten
visszacsattahogy a felni
föl kéne már
megint besült zughattyú
sír rá sort
huzatlan bovdentlen
félten gej félcsap fatál nyér
megint eljön egy kár értem 

Fű alatt 

a következő lépcső
szakadjon a légcső
az előző pedig
átfehéredik
így lesz belőle
ha a grundon: inkább under
ha minden egész: a gida lába
ha túrós, ízes: sosem gundel
egyszer élünk indiába
ösztöndíjjal fűgyűjteni
tárkány, sáfrány, izé az
az egyfejű, egynemű, szőke, szagtalan
nemzedék jő
tiszta möszjő
kávéházba szerkesztésileg beül
marcona törköly, de lélek ott legbelül
keserő gyomor, csípős kender
asztal mellől alkot és rendel
az egytál: magyar-kemény
a legény: sárkányfű-vetemény
receptje: a pontot
sose rakd ki pont ott
túl minden kalandon
kurzivá lokgalambom
kurzivá lokgalambom
kurzivá lock
(kaaajakra mint egy regény) 

kattan a kancsal piezoív

rapid látómezővé kaszál

semmit ahogy át magát szövi

az én iránytalan vattaszál

ünnepi jegyzet egy mestertől

Eléggé hosszú ideje annak, hogy a vers végén rímek vannak. Viszont annak is már hosszú ideje, hogy a vers végén rímek nincsenek. A költészet tehát ilyen is, meg olyan is, csermelypatak, de hönpöjgő folyam is. A kis cseppben jól benne van a parsprotótó, jól tudja ezt minden alkotó. Ami a szívét nyomja, az a száján távozik el az ihlet óráján. De azért van a költőnek foga, hogy legyen mivel összerágnia.

városszép

újabb nappal mögé bújtak

az ingyenégő csillagok

lopott kábelére várva

helyben morog a villamos

a fasorfal a házfalat

megszólítja sortüzet kér

szava füstje úgy letapad

mindigó a csekkfüzetnél

sóvirágot bont a járda

kátyút feslenek a bimbók

egy-egy kanál kátrányt várva

unalmukban tengelyt ringók

szállni rugdosott ikarosz

hajcsárja türhőn kinéz és

unottan bazmegol a rossz

gép közé szorult kinézis

kuplungtárcsák lepedéke

landol gázolajtócsában

ha a hullám elül végre

mocsoktükrén csak jóság van

v mogye 

inge szárát be se tűrve
minek írna verset ülve
idény szerint visít állva
belehány a vesetálba

röglatin kulturkör 

szólnak az istentársak ODASS ZEUSZ
sokattűrt leleményes fejte kerge tések
kicsinyítőképzik fogak közt a rések
a grízes nyálcsomót hogy oldalról beússz
mintegy a képbe mondjuk kora délután
oktávolított múltat fogadkozunk évközt
transzponálgat tűzcsévét nyárestén a jégtröszt
fél a múlttól félálmomban forogva félbután
nem lehet lépni a megteremtett körülményektől
jegyet vált de végignézni mintha látta volna
akarattalan utánat ül ki vágya hegyet tolna
szikkadt segg alatt konzumbóvli bőrülvény nettül
belevalóságok körül nem bír relevanciával
beszórt idődrazsékról leszopni a mázat
a bárgyú szisztembe beszokni gyalázat
a régen s tanács meg a bár tele franciával

she’s the air you breathe már ha lányganja
azért megvolt elsején a biztonságos tál lencse
nem hisszük de színe szőre elé járulunk
legalább otthon legalább ilyenkor hagyjál urunk
fogadj rá a csatát mégis dicsőn nyeri
ez csak ez az igazi addictionary
csak érne el egy szer csak lenne túl is szex
rómába úrvezet ez az út is így már bULIS SZESZ

a szótszórtak hevernek szerte ha a rendszeretet
elmondatja veled reggelente hogy a rendszer etet 

gö 

ki-ki más-más

a jó kis árnyék felborul

meg-megdobja a sorjás rámpafény

betűrt ingű odüsszeusz

parázsba szív a hold járkál szatén

kivágású platán fején

hamult üszög fatorzs már-már faszén

a lódeni tó partiján

kicsordul a sarok száján a tény

atomrácson pörkölődni

határmadár égi blődli

világvelő papol kárál had' én

     napsütötte                            szembe ötlik

 pástra csöppen                    karba hanyatlik

   olvad a hóvér                      orrba szivárog

  fénybe lobban                         eltapicskol

   hőbe pusztul                       nappapucsban

    jégmosolya                             létuszoda

csöröge

a benti vekker rázza meg
a bőrbódét kászálódni
a jelre jégeralsóban
hogy újra görbetapossa
a kerítés fénytorzsáit
fagyott betontakaróba
burkolt kiváltáska süpped
ahogy enged fel a gyárlé
álmos hullámokat zümmög
egy iljusin krémezüstje
négyfrémenként csillazégen
hideg ellen ablakrésben
ólomszagú sárga újság
összetekert most a jövő

utak fehérbe

kontrollveszteni sárgában

csak a kórházig onnan

mohamediátor szüfrazsett

csak maródik egyre gúnyább

saját színeit egyenként

kőmossa búbatik fehérig

pedig illatos hús pengő

meleg vágyhúr és megoldás

mindenét engedve összerakni

kijönne a szivárványgolyó

Most múlt

Időben szólok, jóidőben:
a mondat végéig eonok
tuszkolják egymást át a moston,
vibrálnak fáradt fénycsövek.

bétavasz verzió

hálás szívvel ütik kicsit még a pogányt.
kise gondolta volna hogy így megnő ekkorra
a szánhordozhatóság. a huzavonhatósági faktora
mindennek korrelál. ha nem, a gránitalkotányt
íratja át a mégisért.
megjárhatja még a szél
ha nem úgy fúj, ahogy a törppisált.
előbb a papné, aztán a növelde.
a pap már rég nem ő beszél,
kétmorásat tátog, aztán mégis ért:

a dolgok úgy tűnnek itt majdnem
beleléptünk egy olybába
a sejlésük is csacsin kacsint
költségtérük döndül az orrába
az istenatka népnek aki csak
piszkálódni kérdez aggód
pedig semmi dolga volna
ahogy lógalába lóga
keltében jártában
rtl látvány van
playmate-es borhűtő
nyerhetni pontgyűjtő
viszakacsosodik li és lyu
ódon öntörvénye düh és juh
és ha valaki londonban így 

szól: I am going magyarni
verejtékzsáknyi talmi vajmi 

áthúznak egy vállat egy vonással

több megint egy néma kétmorással

ahogy ott ezt mondom

ahogy itt azt rájövet

konklúzió csukott szemmel nem követ

roggyant csizmával nyitnak ablakot

az nem megy hogy kedves versem háttal áll
az olvasó meg majd jön és rádtalál
amíg a kéz kinyit bezár csapot papot.

Tanfolyam

Látod, te is a folyóba merülsz egyszer, pont olyan vagy, mint a többi vegyszer. És hiába áll rosszul a pikkely, nincs más eset, az okéra klikkelj, mert visszahúz, ha húzod a szádat. Elázol, mégis a torkod kiszárad, a szemüveg alatt hámlik az orrod, ne aludj el, még nem vagy kiforrott. Túl azon, amit megadott már, ott van a tűz és ott van a nyár, és ha bárki kéri, nem adod el: szombat estére nagyhal leszel. 
A szabadidő legyen az első – és hozzá persze a szabadidőfelső – , a munka megvár, el nem szalad, égjen addig csak mások keze alatt. A mikuláscsokik is kifehérednek. Amit ma találsz, azt azonnal edd meg. A hálójába sződd be a pókot, úgyse kapsz tőle már ennél több csókot túl azon, ami leszakadt már. Ott van a szűz, és ott van a nyár, és ha bárki kéri, nem adod fel: vasárnap estére nagyhal leszel. 
Túl azokon, akik megvoltak már, még nagyon sok van, és mindegyik rád vár. Ha bárki kérdi, te sosem adod fel: minden estére nagyhal leszel. 
Hát értsd meg, ahol van kentaur, ott mindig van mellé egy kennottaur, és minden sötét néha fehér. Nem kell úsznod, ha a lábad leér, de akár úszol, akár taposol - akár hegyes vagy akár lapos orr - mindig van nap, és mindig van folyó. Aki tud úszni, annak mindig dejó.

évjáratok

szipus
katus
rajz
ő

Callusképződés

labumm, és akkor mi van?!

Ezt idd meg, csupa kalcium.
Ezt járd ki, csupa okosság.
Ezt váltsd át, csupa gótbetű.
Ezt nyírd le, csupa absztrahák.
Ezt küldd szét, csupa téridom.
Ezt vedd be, csupa téridő.
Ezt kapd ki, csupa akciós.
Ezt hagyd ki, csupa rémítő.
Ezt lődd be, csupa gólkirály.
Ezt hagyd el, csupacs élcsapat.
Ezt szúrd be, csupa bőrkanül.
Ezt add le, csupa vércsoport.
Ezt írd le, csupa kiskapu.
Ezt üsd be, csupa captcha, pin.
Ezt szórd szét, csupa írmagok.
Ezt húzd ki, csupa kancsal rím.
Ezt üsd le, csupa lúzerarc.
Ezt üsd fel, csupa hígítás.
Ezt vedd le, csupaszok leszünk.
Ezt éld át, csupa égi más.
Ezt tépd szét, csupa függelem.
Ezt rúgd fel, csupa műdelej.
Ezt írd fel, csupa nem felejt.
Ezt tépd le, csupa nefelejcs.
Ezt mondd fel, csupa drágaság.
Ezt oszd be, csupa spórolat.
Ezt húzd ki, csupa villanás.
Ezt húzd át, csupa gondolat.
Ezt húzd fel, csupa testspirál.
Ezt húzd le, csupa gyógyszerek.
Ezt fújd ki, csupa páragőz.
Ezt írd meg, csupa csont marad.

Rakétán

Az udvar legsarkában       áll a piros rakéta,
arasznyi vastányérba       keskenyül a tetején.
Ha felmászok, el se fér       rajtam kívül senki más.
Lentmaradt mindennapok       vékony héjnak látszanak,
mintha egy akvárium       gipszkőszikla díszlete.
Közvetlenül alattam       három vadló vágtat el:
elkopott traktorgumik       félig a földbe ásva.
Fehér rozsdás kertkapu       sosem volt még nyitva tán,
arrébb a homokozók,       palatetős esőház,
betonszélű medence,       egyszer el is estem ott.
Kerek, hűvös késlapot       nyomtak a homlokomra, 
ahol púp nőtt, s helyettem       leszidtak egy rossz fiút.
Tujákon túl kék beton       épület. Bent párolog
a falakból szüntelen       a bőrös tejeskávé.
Magába zárt tanvilág       zizeg, dohog, működik,
habár van benne jelem,       hiánytalan nélkülem.